1. föltéve (azt az esetet), hogy ... ha megkérdeznek, felelek. | <szerénykedő v. óvatos kif-ekben.> ha nem tévedek ... | <nyomatékos állítást bevezető, gyak. hiányos mellékm-ban.> ha valaki, hát ő megteheti. | <kirekesztő, megszorító értelmű összetett m-ban.> hol, ha nem itt? | <fogadkozás- v. átkozódásszerű m-ban.> süllyedjek el, ha láttam! | <önállósult mellékm-ban, olykor kételkedés v. elégedetlenség kif-ére:> legfeljebb. tízen ha voltunk.

2. <időviszonyt feltételszerűen kifejező m-ban:> amikor, ill. vhányszor. ha befejezted, szólj!

3. <a főm tartalmát megokoló, magyarázó mellékm kötőszavaként.> ha megígérte, miért nem jön? | ▸ ha én mondom csináld, ha mondom, mert ... | <ellenvetést tartalmazó, érzelmileg színezett mellékm-ban.> emelné, de ha nem bírja!

4. <megengedést kifejező mellékm-ban.> ▸ ha is ▸ ha sem ha akarna sem tudna. | ▸ ha ugyan nem megér egy ezrest, ha (ugyan) nem többet. | <a főm-beli kijelentés nyomósítására.> ha neki jó, nekem is az. | <páros haszn., hangsúlyosan:> akár ..., akár ... ha sikerül, ha nem, megpróbálom!

5. <olyan mellékm-ban, amely feltétel-, ill. megengedésszerűen fejti ki, mire vonatkozik a főm-beli állítás.> nem bánom, ha itt maradsz is.

6. <óhajtást kifejező egyszerű m-ban.> ha én is ott lehetnék!

7. nép <ellentétes mellérendelő m-ok között:> hanem. nem kék az, ha zöld!

1. elav vajon mikor?

2. irod v. nép vajon ... (-e)? ha él-e még?